Hírolvasó

Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: „Mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Hallották mindezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták őt. De Jézus kijelentette: „Ti igazaknak mutatjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri szíveteket. Ami ugyanis az emberek szemében nagy, Isten előtt semmiség.” Lk 16,9-15

Elmélkedés

Jézus tanítása ma újra a vagyonhoz és az anyagi javakhoz való viszonyunkat helyezi mérlegre. A vagyon önmagában nem rossz, de veszélyes, mert könnyen elhiteti velünk, hogy elegendőek vagyunk önmagunknak. Isten azonban nem azt nézi, mit birtoklunk, hanem azt, mire használjuk mindazt, amit kaptunk.

Nem lehet kétfelé húzni: vagy Isten az első az életünkben, vagy valami más. Vizsgáljuk meg saját vágyainkat és értékrendünket! Milyen döntések irányítják napjainkat? Milyen helyet foglal el bennük Isten, és milyen helyet az anyagi biztonság iránti vágy? A mindennapok szintjén, az apró dolgokban is kiderül, mi az, amit igazán fontosnak tartunk. Hűek vagyunk-e a ránk bízott kevésben, vagy inkább eltékozoljuk időnket, figyelmünket, lehetőségeinket? Jézus tanítása ma arra hív, hogy életünk értékeit és céljait Isten örökkévaló igazságához mérjük.

A keresztény ember bölcsen használja az anyagi javakat. Teszi ezt annak tudatában, hogy minden, amit birtokol – pénz, idő, tehetség – végső soron Isten ajándéka, és egy nap számot kell adni róla. Ha ezekkel másokat szolgálunk, ha javainkat nem bálványnak tekintjük, hanem eszközként használjuk, akkor valóban a mennybe vezető úton járunk.

Minden kincsed, amit másoknak adsz, az örök élet felé fog segíteni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te tudod, milyen könnyen hajlik a szívünk a vagyon, a biztonság és a kényelem felé. Add meg nekünk a belső szabadságot, hogy javainkat ne önzésből gyűjtsük, hanem megosztva mások javára fordítsuk! Segíts, hogy ne a világ értékei, hanem a te tanításod irányítsa döntéseinket! Taníts meg arra, hogy a kevésben is hűségesek legyünk! Vezess minket az egyszerűség útján, hogy gondviselésedre bízzuk magunkat, és méltóak legyünk majd arra, hogy örök országodba jussunk!

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki – és írj nyolcvanat. Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.” Lk 16,1-8

Elmélkedés

Jézus tanítása a hűtlen, de eszes intézőről első olvasásra zavarba ejtő lehet. Hogyan dicsérheti meg Jézus valakinek a csalárdságát? Mégis, ha figyelmesen olvassuk a példabeszédet, világossá válik, hogy nem a tisztességtelenség a dicséret tárgya, hanem az előrelátás, a gyors és hatékony cselekvés. Az intéző felismeri: eljött az elszámolás ideje, és ő, ha nem cselekszik okosan, mindent elveszít. Ezért kapcsolatokat épít, másokon segít, hogy majd, amikor már nem lesz hatalma és befolyása, ne maradjon egyedül.

A befejező mondat is elgondolkodtató: „A világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.” Hívő emberként néha kevésbé vagyunk éberek és bölcsek, mint azok, akik csak földi célokat követnek. Pedig nekünk a mennyország a célunk, és megkaptuk a lelki útmutatást, hogy oda jussunk. Mi mégsem élünk a lehetőségekkel, nem látjuk előre a következményeket, nem készülünk tudatosan az örökkévalóságra.

Legyünk tehát mi is okos intézők, de ne a világ logikája szerint, hanem az evangélium bölcsessége alapján. Ne halogassuk a jót, ne késlekedjünk a bocsánatkéréssel! Mert egyszer eljön az idő, amikor számot kell adnunk talentumainkról. Boldog az, aki úgy állhat az Úr elé, hogy okosan használta az Istentől kapott lelki javakat.

Élj evangéliumi bölcsességgel!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Taníts engem bölcsen élni, aki nem birtokol, hanem szolgál, nem elrejti, hanem megosztja örömhíredet! Add, hogy földi javaimat mindig úgy használjam, hogy azok ne akadályozzák üdvösségemet! Ne engedd, hogy a világ csábítása elhomályosítsa szemem elől az örökkévaló célt! Segíts, hogy minden döntésem, kapcsolatom, feladatom az evangélium fényében történjen! Adj nekem bátorságot bölcsen és irgalmasan élni, hogy egykor örömmel számoljak be előtted szolgálatom gyümölcseiről!

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.” Lk 12,35-40

Elmélkedés

Jézus a mai evangéliumban arra hív bennünket, hogy legyünk éberek, mint a szolga, aki tudja, hogy ura bármelyik pillanatban hazaérhet. Az éberség nem félelemből fakad, hanem szeretetből.

Szent Imre herceg életpéldája eleven tanúságtétel erről az éber, készséges várakozásról. Ifjú kora ellenére rendíthetetlen jellemmel készült arra, hogy Isten akaratát kövesse, akár a trónon, akár az önmegtartóztatás útján. Bár a világ szerint még sok minden „előtte állt”, ő már egészen Krisztusnak adta önmagát. Imre az éberséget nem aggodalmaskodásként, hanem örömteli készenlétként élte meg: imádságban, tisztaságban, felelősségteljes életvezetésben.

A jézusi példázatban szereplő szolga felkészülten várakozik, lámpása ég. Ez a kép arra emlékeztet bennünket, hogy a keresztény embernek nem szabad elkényelmesednie. Nem lehet „elaludni” a kegyelem állapotában, hanem élő hitre van szükség. Napjainkban, amikor a világ hajlamos félretenni a végső dolgok kérdését – halál, ítélet, örök élet –, fontos újra és újra szívünkbe vésnünk: akkor jön el Jézus, amikor nem is gondolnánk. Biztosak lehetünk benne, hogy eljön, és ez öröm lesz számunkra. A mi dolgunk, hogy égjen bennünk a hit „lámpása”, és készen álljunk a szolgálatra – bárhol, bármikor hívjon is az Úr.

Élj úgy, mintha ma találkoznál Jézussal!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Éber szívért könyörgök hozzád, hogy életem ne merüljön ki a mindennapi rohanásban, hanem tudatosan és nyitottan várjam jöveteled. Add, hogy valóban készen álljunk színed elé állni! Szent Imre példája segítsen a tiszta, fegyelmezett és szeretettel teli életre! Őrizd meg bennem a vágyat, hogy téged szolgáljalak! Add, hogy szívem mindig égő mécsesként világítson, készen a veled való találkozásra!